A szülői elidegenítés azt a folyamatot jelöli, amikor az egyik szülő a – jellemzően külön élő – szülő ellen, annak elutasítására neveli a gyermeket.

A pontos orvosi definíció számunkra mellékes, és az is lényegtelen, hogy ezt lehet-e szindrómának tekinteni. Azzal sem kívánunk foglalkozni, hogy milyen visszaélések történhetnek. Sajnos el tudjuk képzelni, hogy bántalmazó szülők az elidegenítésre hivatkozva tagadják bűnösségüket. Az ilyen esetek természetesen nem érvénytelenítik magát a jelenséget, és a valóban hozzáértő szakértők nagy valószínűséggel le tudják leplezni az ilyen mesterkedéseket. Azzal sem tudunk foglalkozni, hogy mi az elidegenítő szülő motivációja, mert az ilyen szülő sose fog erről őszintén beszélni, sőt, valószínűleg még maga előtt is tagadja a dolgot.

A lényeg: valószínűleg tömeges és teljesen elterjedt gyakorlat, hogy a szülők egymás ellen nevelik, elidegenítik a gyermeket a másik szülőtől. Az igazi kérdés számunkra, hogy hogyan tudunk ez ellen védekezni.

Évente 15-20 ezer gyermeknek válnak el a szülei. Óvatos becslés szerint is több százezer gyermek él jelen pillanatban is külön valamelyik szülőjétől. Azok száma tehát, akik egyik szülőjüktől külön nőttek fel, milliósra tehető. Nem tudunk részletes kutatásról, így csak tippelni lehet: valószínűleg sok százezer ember találkozott életében a szülői elidegenítés valamilyen formájával. Ennek ellenére csak az utóbbi évtizedekben van egyáltalán erről szó – de amíg pl. a párkapcsolati erőszak nem volt ilyen hangsúlyos téma, azt is elfogadhatónak tekintették sokan. Talán idővel, ha egyre többen beszélnek róla, egyre jobban kutatják a mechanizmusát, akkor a szülői elidegenítés is téma lesz, és így remélhetően vissza fog szorulni.

Az elidegenítés széles skálán mozog. Enyhébb esetben csak hidegebbé válik a másik szülővel a kapcsolat, de a folyamat odáig vezethet, hogy a gyermek teljesen megtagadja a kapcsolatot a célszülővel, vagyis az elidegenített szülővel.

Az elidegenítés hosszú folyamat, és sokféle eszközt használ. Ami általános, hogy a célszülő értéktelensége, fölöslegessége, személyiségének káros jegyei kerülnek kihangsúlyozásra. Gyakori, hogy az elidegenítő szülő a gyerekkel való érdekközösséget hoz létre, aminek a célszülő az ellensége. Az elidegenítő a gyerek védelmezőjeként, érdekeinek képviselőjeként tünteti fel magát a gyerek előtt. A célszülővel szemben folytatott vitában persze inkább a gyereket tolja előre, vele vívatja meg a csatákat. Arra biztatja a gyereket, hogy a másik szülővel ne legyen őszinte, inkább neki, az elidegenítőnek panaszkodjon, ezzel is erősítve a köztük és a másik szülő között levő frontvonalat.

Az elidegenített gyerek a célszülővel való konfliktusának okát nem tudja pontosan meghatározni, ködös, megfoghatatlan dolgokra hivatkozik, gyakran az elidegenítő szülő szavait, kifejezéseit használja.

A szülői elidegenítés a gyerekbántalmazás egyik formája. Nem csak a célszülőnek, de a gyereknek is súlyos lelki sérüléseket okoz. Az elidegenítés célja a gyermek megfosztása az egyik szülőjétől.

Ha elidegenítést tapasztalsz a környezetedben, akkor szólj bele! Az elidegenített szülőnek nyújts támogatást! Az elidegenített gyereknek segíts feldolgozni az elidegenítés okozta traumát, próbálj rávilágítani, hogy mi történik vele. De ezzel nagyon kell vigyázni, mert így hamar az elidegenített szülő tettestársává, tehát ellenséggé változhatsz a gyerek szemében. Ha elidegenítő egy közeli ismerősöd, akkor megpróbálhatod felhívni figyelmét viselkedésének káros voltára, de valószínűleg ezért csak elutasítást fogsz kapni.

A szülői elidegenítés ellen lehet védekezni! Ha elidegenített szülő vagy, ne add fel a küzdelmet! Ne mondj le a gyermekedről! Szüksége van Rád!