„A válás hétköznapi történet, az elidegenítést és a lojalitás-konfliktust azonban a mai napig sokszor félreértik, félreismerik”. Ezen a helyzeten kíván változtatni az „EXtelen döntések” című könyv.

„Szülőként kevés olyan nehéz pillanat akadhat az életben, mint amikor egy szülő úgy érzi, hogy gyermekét a volt partnerével szemben lassan elveszíti” – kezdi könyvét a szerzőpáros. Ilyen pillanatok sajnos egyáltalán nem számítanak különlegesnek. A szülői elidegenítést valamilyen formában sokan megtapasztalják. Ennek ellenére a téma kevéssé van jelen a köztudatban, ezért fontosak az ehhez hasonló kiadványok. Röviden összefoglaljuk a könyv néhány fontosabb gondolatát, és mindenkinek ajánljuk a könyv elolvasását. Ha nem is érint közvetlenül a probléma, lehet, a környezetedben tudod használni az elolvasás által megszerzett tudást.

A könyv végigveszi az elvált családokban keletkező lojalitás-konfliktusok mintázatát, és az ezek ellen való védekezés lehetőségeit. Teljeskörű megoldást természetesen nem tud kínálni, de hasznos támogatást nyújt az elidegenítés ellen küzdő szülőknek. Az elidegenítés, ellennevelés, a másik szülőtől való eltávolítás egy hosszú folyamat, ami gyakorlatilag soha sem ér véget – ha az ember ilyen helyzetbe kerül, akkor lehet, hogy élete végéig küzdenie kell ellene. A könyvet érdemes időnként újraolvasni.

Ha szülőként elidegenítés áldozata vagy, akkor soha nem tévesztheted szem elől, hogy hosszú távon a tőled elidegenített gyermek szenvedi el a legnagyobb érzelmi sérülést. „…sérülni fog az a képessége, hogy a többi emberrel kapcsolatot tartson, romlani fog az önértékelése, és bizalmatlanná fog válni másokkal és saját magával szemben is.” Könnyen lehet, hogy a környezeted, a közös barátok nem látják, mi is történik veletek, és automatikusan az elidegenítő szülőnek adnak igazat, hiszen nehéz megérteni, hogy miért utasítana el egy szülőt a gyerek, ha nincs rá valódi oka. Azért, mert a másik szülő szisztematikusan erre kondicionálja. Hogyan történik ez a tudatformálás, hogyan alakul ki a lojalitás-konfliktus?

Ez az érzelmi konfliktus azt jelenti, hogy egy személy úgy érzi, választania kell két kapcsolat között, ahelyett, hogy mindkettő megőrizné. Az elidegenített gyerek rá van kényszerítve, hogy „oldalt válasszon”. Az elidegenítő szülő azt az érzetet kelti benne, hogy a másik szülő értéktelen, és idővel a gyermek számára a másik szülővel való kapcsolat megszakítása tűnik fel az elidegenítés által kiváltott érzelmi feszültség egyedüli megoldásának. Ilyen esetben a gyermek teljesen máskánt viselkedik, mint amikor valódi okkal hárítja el az egyik szülőjét.

Az elidegenítő szülő számára az az érzés, hogy a gyerek őt részesíti előnyben a másik szülővel szemben, segít a féltékenység, a félelem, a bűntudat, a szégyen, a bánat, a magányosság, a harag vagy a nárcisztikus sérülés legyőzésében. Ha a volt partnered egója sérülést szenvedett a válás során, akkor könnyen arra az álláspontra helyezkedhet, hogy te értéktelen vagy, és hogy valójában most boldog, hogy a kapcsolat véget ért. Azt nem mindig lehet megállapítani, hogy a volt partner szándékosan gerjeszt-e lojalitás konfliktust, de ennek igazából nincs is jelentősége. Védekezni ugyanúgy kell ellene.

Az elidegenítő a szülőtársról mérgező üzeneteket közvetít, zavarja a másik szülővel való kapcsolattartást, igyekszik kitörölni őt a gyerek életéből, arra bátorítja a gyereket, hogy visszaéljen a szülőtárs bizalmával, akinek aláássa a tekintélyét.

A lojalitás-konfliktusnak kitett gyerek elutasított szülővel való viselkedésének nyolc jellegzetes jele:

-rágalomhadjárat, érthetetlenül negatív vele, felnagyítja a legkisebb hibáiat is

-gyenge, abszurd magyarázatok az elutasításra

-a vegyes érzelmek, az ambivalencia hiánya a szülők irányába, egyikük csak jó, másikuk csak rossz. A kamaszkorban természetes a lázadás, de ha ez a lázadás csak az egyik szülő ellen irányul, akkor az valószínűleg lojalitás-konfliktus eredménye

-az „önálló gondolkodás”, vagyis az elutasított szülő irányába való negatív viselkedés teljes mértékben saját indítékúként való bizonygatása

-az elutasítás miatti bűntudat hiánya (ez éles különbség a valóban bántalmazott gyerekektől, ők ugyanis többnyire bűntudatot éreznek a bántalmazóval való szembefordulás miatt)

-tudatosan az elidegenítő szülőt támogatja a szülői hatáskörökről szóló vitákban

-megírt forgatókönyvek, az elidegenítő érvrendszerének, szófordulatainak használata

-az ellenségesség kiterjesztése a célszülő barátaira, családtagjaira.

„Ha a gyermekednél ez a nyolc tünet megjelenik, akkor alighanem lesz elég bajod.”

Az elutasított szülő nem engedheti el magát a gyerekeiért folytatott küzdelemben. Nem adhatja meg magát a haragnak, a depressziónak, a lényegre kell koncentrálnia, muszáj magába néznie, és befogadnia a jogos kritikát. Minden erejével törekednie kell a pozitív szülői nevelés elsajátítására. (Ez persze a nem elidegenített szülőkre is igaz.) Gyerekével kiegyensúlyozottan kell viselkednie, fontos a kölcsönös tisztelet, és a gyerek kritikai gondolkodásának fejlesztése. Ez utóbbi általában véve is hasznos készség: meg kell tanulnunk a világ önálló értelmezését, a valóság és a hamis állítások megkülönböztetését. El kell kerülni a hatalmi harcokat, de fontos, hogy a gyermekben is kialakuljon a felelősségtudat. A gyermeket bátorítani kell, és elismerni a teljesítményét. Ugyanakkor saját magunk lelki békéjéről is gondoskodnunk kell.

A gyermekkel való kapcsolatban meg kell próbálni elkerülni a kommunikációs akadályokat: az utasítást, kioktatást, gúnyt, vallatást, moralizálást, a mindentudást.

--

Az elidegenítő szülő folyamatosan azt a mérgező üzenetet közvetíti, hogy te értéktelen és megvetendő személy vagy, akinek nincs értékelhető vonása. Veled kapcsolatban bármi kritizálható és kigúnyolható. A mérgező üzenetnek az is fontos összetevője, ahogyan mondják. Nem nehéz egy apró igazságmag köré hazugságot felépíteni. A mérgező üzenetek meglétét felismerheted, ha a gyerek olyan szavakat és fogalmakat használ, amelyek nem illenek a szájába. Ha ismerőseid elmesélik, hogy volt partnered rágalmaz téged, akkor nagyon valószínű, hogy a gyerek is kap mérgezett üzeneteket rólad. Ha észleled ezt a jelenséget, akkor nem sokat ér, ha ezt megpróbálod elmagyarázni a gyermeknek. Ez visszafelé fog elsülni. De nem is haragudhatsz meg a gyerekre. Az is igaz, hogy nem minden kritika vagy panasz az elidegenítő sugalmazása. Fontos, hogy a gyermek vádjaira együttérzéssel és beleéléssel tudj reagálni. Belül minden elidegenített gyermek visszautasítottnak érzi magát. A gyermekedet becsapták, hogy azt higgye, te nem szereted őt.

Az elidegenítés fontos eleme, hogy az elidegenítő megfosztja szülőtársát a gyermekkel tölthető időtől. A gyerek pedig hozzászokik, hogy egyre kevesebb időt tölt a másik szülővel. Úgy érzi, hogy csak egyetlen valódi otthona van, egyetlen valódi élete, és a másik szülővel való együttlét kiszakadás ebből a valódi életből. Nem ritka, hogy a gyermek váratlanul valami fontos, végleges döntést közöl az elidegenített szülővel. Olyan dologban, ami mindenképpen közös szülői döntést igényelne: elköltözés, iskolaváltás, egyéb fontos esemény. Jellemző, hogy a gyermeknek kell védelmeznie a volt partner döntését, ezzel is idomulva az elidegenítő álláspontjához.

Törekedj a távollétek alatti kapcsolattartásra! Próbáld elérhetővé tenni a gyermek számára a veled átélt kellemes emlékek felidézését! Legyél kitartó! Amikor majd egyszer azt mondhatod, hogy „nem adtam fel”, akkor az lesz az igazság, és a gyermeked hinni fog neked. Az üzeneteid folyamatos megerősítést sugároznak majd, annak megmutatását, hogy szereted őt, és tudsz időt szánni rá.

Ne vádold az elidegenítő szülőt, és ne mutass önsajnálatot. Vond ki a gyermeket a szülőtársaddal zajló vitából!

Az elidegenítő szülő hasonlatos egy szektavezérhez, csak ő képviselheti az igazságot. Törekszik a múlt átírására, a veled töltött idő leértékelésére. A gyereket ráveszi, hogy titkolózzon előtted. Ha a gyerek meg tudja magát győzni, hogy te rászolgáltál az árulásra, akkor nem kell rosszul éreznie magát a viselkedése miatt. Az elidegenítő úgy állítja be a gyerek számára, mintha a veled töltött idő csupán egy lehetőség volna, és nem is a legjobb. Miközben az ő akarata érvényesül, a gyerekkel elhiteti, hogy ő, a gyerek dönt. Az ellened irányuló konspirációt úgy állítják be a gyerek számára, mintha az felnőttes viselkedés, fontos küldetés lenne. Az elidegenítő a gyerek szószólója, ügyvédje szerepében lép fel. A közted és gyermeked közti mediátor szerepére tör, így akadályozva, hogy közvetlenül oldjátok meg a problémákat.

--

A szülőtől elidegenített gyerek áldozat. Felnőtt korában sokkal nehezebben tud felelős szülővé válni. Durva és dölyfös magatartásra nevelik – ez nehezíti a többi emberrel való kapcsolattartását. Emlékezted magad arra, hogy a gyermeked a szülői elidegenítés áldozata, ami az érzelmi bántalmazás egy formája. Segítsd önmegismerését, önmagával szembeni őszinteségét, és támogasd őt saját céljai elérésében.  

„A gyermekednek nagyobb szüksége van rád, és jobban szeret annál, mint ahogy azt kimutatni képes” – fejezi be hasznos segítő-könyvét a szerzőpáros.